Egy munkahely sokkal többet adhat, mint havi jövedelmet. Közösséget, önbizalmat, napi rutint és azt az érzést, hogy szükség van ránk. De mi történik azokkal, akiknek már az első lehetőség megszerzése is komoly akadályokba ütközik?
„És te mivel foglalkozol?”
Talán az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, amikor új emberekkel ismerkedünk meg.
A válaszunkból a másik ember sok mindent megtudhat rólunk: mivel töltjük a napjainkat, milyen feladatokat végzünk, mi érdekel bennünket, és milyen szerepet töltünk be a társadalomban.
A munka ugyanis nem csupán pénzkereseti lehetőség. Sokunk számára az identitásunk, a mindennapi ritmusunk és a társas kapcsolataink fontos része.
Éppen ezért a munkavállalás lehetőségének hiánya sokkal többet jelenthet az anyagi bizonytalanságnál.
A fogyatékossággal élő emberek számára pedig gyakran már az is komoly kihívást jelent, hogy egyáltalán esélyt kapjanak képességeik megmutatására.
Amikor a képességek helyett az akadályokat látjuk
Egy állásinterjún általában azt szeretnénk megtudni, hogy a jelentkező milyen tapasztalatokkal rendelkezik, hogyan old meg feladatokat, és mennyire illik az adott munkakörbe.
A fogyatékossággal élő jelentkezők esetében azonban előfordulhat, hogy a figyelem már az első pillanatban a feltételezett korlátokra irányul.
Vajon képes lesz elvégezni a feladatokat? Tud majd alkalmazkodni? Nem jelent túl nagy kihívást a foglalkoztatása?
Ezek a kérdések sokszor még azelőtt megfogalmazódnak, hogy a munkáltató valóban megismerné az érintett ember képességeit.
Pedig a fogyatékosság önmagában nem határozza meg, hogy valaki milyen munkát tud elvégezni.
A munkavégzéshez szükséges képességek, a támogatási igények és az egyéni erősségek személyenként különböznek.
Éppen ezért a megfelelő kérdés nem az, hogy egy fogyatékossággal élő ember általában alkalmas-e a munkavállalásra.
Hanem az, hogy milyen feladatokban tudja kamatoztatni a képességeit, és milyen feltételek mellett végezheti azokat eredményesen.
A munka, mint az önállóság egyik alapja
A munkavállalás egyik legfontosabb hozadéka a jövedelem, amely hozzájárulhat az anyagi biztonsághoz és a nagyobb önállósághoz.
De a munka jelentősége ennél jóval összetettebb.
Egy munkahely rendszerességet hozhat a mindennapokba. Lehetőséget teremt új készségek elsajátítására, emberi kapcsolatok kialakítására és a felelősségvállalás gyakorlására.
Az elvégzett feladatok pedig visszajelzést adhatnak arról, hogy képesek vagyunk értéket teremteni.
Gondoljunk arra az érzésre, amikor sikeresen lezárunk egy nehéz munkanapot, megtanulunk egy új feladatot, vagy valaki megköszöni a munkánkat.
Ezek az élmények megerősíthetik a kompetencia és a közösséghez tartozás érzését.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: az ember értékét nem a munkaképessége vagy a foglalkoztatottsága határozza meg. A méltóságteljes élethez és a társadalmi részvételhez azoknak is joguk van, akik nem tudnak vagy nem szeretnének munkát vállalni.
A cél tehát nem az, hogy mindenkit ugyanabba a foglalkoztatási formába tereljünk, hanem hogy valódi, személyre szabott lehetőségeket teremtsünk.
Miért nem elég egyszerűen állást kínálni?
A munkába állás nem mindenki számára ugyanolyan egyszerű folyamat.
Egy fogyatékossággal élő személynek szüksége lehet segítségre az álláskeresésben, a jelentkezésben, a munkaköri feladatok elsajátításában vagy a munkahelyi kapcsolatok kialakításában.
Előfordulhat, hogy a munkakörnyezetet kell hozzáférhetőbbé tenni, a feladatokat egyértelműbben megfogalmazni, vagy több időt biztosítani a betanuláshoz.
Ezek a változtatások nem feltétlenül jelentenek nagy átalakításokat.
Néha elegendő egy jól követhető munkafolyamat, egy támogató munkatárs, egy világos napirend vagy egy kiszámíthatóbb környezet.
Más helyzetekben összetettebb szakmai támogatásra és hosszabb felkészülési folyamatra van szükség.
A sikeres foglalkoztatás ezért nem kizárólag a munkavállaló alkalmazkodóképességén múlik.
Legalább ennyire fontos, hogy a munkáltató és a munkakörnyezet is készen álljon a befogadásra.
ERGON – Támogatás a munkába állás előtt és után
Az Írisz Házhoz kapcsolódó ERGON Tanácsadó és Információs Központ éppen ezen a területen végez fontos munkát.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány szolgáltatásaként fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű emberek számára nyújt személyre szabott támogatást a munka világában való eligazodáshoz.
A központ tevékenysége nem merül ki az álláslehetőségek közvetítésében.
A munkába állást egy folyamat részeként kezeli, amelynek fontos eleme az egyéni helyzet felmérése, a pályaorientáció, a készségfejlesztés, az álláskeresés támogatása és a munkahelyi beilleszkedés segítése.
A felkészítés során hangsúlyt kapnak az olyan mindennapi készségek is, mint a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az önismeret vagy az állásinterjún való részvétel.
Az ERGON a munkáltatókkal is kapcsolatot épít, hiszen a befogadó foglalkoztatás csak akkor lehet eredményes, ha mindkét oldal megfelelő támogatást kap.
A segítség pedig a munkába állással nem ér véget.
A munkahelyi beilleszkedés, az új helyzetek kezelése és a hosszú távú munkavállalás fenntartása ugyanúgy figyelmet érdemel.
Mit nyerhet egy befogadó munkahely?
A fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról gyakran elsősorban társadalmi felelősségvállalásként beszélünk.
Ez valóban fontos szempont, de nem az egyetlen.
Egy befogadó munkahely olyan környezetet teremthet, ahol a különböző tapasztalatok, munkamódszerek és képességek értéket képviselnek.
A világosabb kommunikáció, az átgondoltabb feladatkiosztás, a rugalmasabb munkaszervezés és a személyes szükségletekre való odafigyelés nem kizárólag a fogyatékossággal élő munkavállalók számára lehet előnyös.
Ezek a megoldások a teljes munkaközösség működését javíthatják.
A befogadás tehát nem pusztán azt jelenti, hogy valakit beengedünk egy már meglévő rendszerbe.
Azt is jelenti, hogy hajlandóak vagyunk megvizsgálni, miként tehetnénk ezt a rendszert igazságosabbá és hozzáférhetőbbé.
Az első lehetőség jelentősége
Sok ember szakmai története egyetlen lehetőséggel kezdődik.
Egy munkáltatóval, aki bizalmat szavazott neki. Egy kollégával, aki türelmesen betanította. Egy feladattal, amelyben először tapasztalhatta meg, hogy képes önállóan helytállni.
A fogyatékossággal élő emberek számára ezek a lehetőségek gyakran nehezebben hozzáférhetők.
Éppen ezért különösen fontosak azok a kezdeményezések, amelyek összekapcsolják a munkát kereső embereket a nyitott munkáltatókkal, és támogatják a tartós, méltányos foglalkoztatást.
Az Írisz Ház és az ERGON munkája arra a szemléletre épül, hogy minden embernek vannak értékei, képességei és egyéni lehetőségei, amelyek kibontakoztatásához megfelelő környezetre és támogatásra lehet szüksége.
A társadalmi befogadás pedig nem valósulhat meg kizárólag jó szándékból. Konkrét lehetőségekre, együttműködésre és valódi nyitottságra is szükség van.
Mert egy munkahely nemcsak azt változtathatja meg, hogyan telik valakinek a napja, hanem azt is, milyen lehetőségeket lát maga előtt a jövőben.
És amikor esélyt adunk valakinek arra, hogy megmutassa, mire képes, nemcsak az ő lehetőségeit bővítjük.
Egy befogadóbb társadalom felé is lépést teszünk.